Reszlet a kozelmultban angol nyelven megjelent mlekirataimbol: Az öreg ember tele
volt emlékekkel. Eszébe jutott az a szomorú nap az els világháború végén, amikor
Beregszász már nem volt magyar fennhatóság alatt, hanem bekebelezték az újonnan
alakult Csehszlovákiába. Ennek következtében az összes állami alkalmazottaknak fel
kellett esküdniök az új köztársaságra. Miel tt ismét megnyitották a gimnáziumot,
a tanárokat felsorakoztatták a tanári szobában, ahol az újonnan kinevezett cseh
nemzetiség igazgató, aki magyarul nem beszélt, titkára segítségével eskette fel a
tanárokat. A tanárok egyenként el léptek, elismételték az eskü szövegét, kezet
fogtak az igazgatóval. Az utolsó a sorban, a katolikus és református hittan tanár
után, a zsidó hittan tanár volt. A lassan ismétl d eskütétel már unalmassá vált,
mindenki várta a végét. Amikor végre az utolsó személyre került a sor, a titkár
nevén szólította: Fränkel Jónás. De mindenki meglepetésére a zsidó hittan tanár
ahelyett, hogy elismételte volna az esküt a cseh államra, ahogy a többiek tették,
így szólt: "Uram, én már egyszer felesküdtem a királyomra, s ha az ember nem
tartja be az esküjét, akkor az eskü amúgy sem ér sokat". Ezzel a kínos csendben
fejére tette a kalapját, udvariasan elköszönt és elhagyta a tanácstermet. És most,
húsz évvel kés bben, egy gyönyör szi napon végre a magyar csapatok hazajöttek. Az
öreg felvette ünnepl ruháját, s miközben reszket kezével a nyakkend jét kötötte,
csendesen zümmögte: Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje, ha még egyszer
azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni, éljen a magyar szabadság, éljen a haza... Az
utcán zenekar szólt, a bevonuló honvédeket virágokkal dobálták. Köztük vonultak
megviselt civil ruhájukban a 'rongyos gárdisták' is. Az ünnepségek után a
szétszéledt rongyos gárda tagjai furcsa tanújelét adták h siességüknek: betörték
azoknak az üzleteknek a kirakatait, amelyeknek a tulajdonosait zsidóknak vélték. És
amikor utjukba akadt egy vézna, öreg, hetvenöt éves ember, aki húsz évvel korábban,
egyedül volt h séges a magyar államra tett esküjéhez, de rövid sz szakálla miatt
zsidónak nézték, kegyetlenül leütötték és antiszemita jelszavakkal sértegették.
Nem jelentett túl sok vigasztalást, hogy néhány perccel kés bben leütöttek egy
másik kis törékeny öreg embert, akit szintén zsidónak véltek, mert az öreg
generációra sokszor jellemz rövid szakállt viselt. Ez a kis öreg a város
leggazdagabb, keresztény földesúri családjának volt a feje. Erre a szomorú epizódra
emlékeztem vissza 1944 október 15-én amikor a kormányzó drámai rádió beszédében,
parancsot adott a magyar hadseregnek, hogy forduljanak a megszálló német fasiszta
hadsereg ellen. Beszédében emlékeztette a tisztikar tagjait esküjükre, Istenre, a
hazára és a kormányzóra, és remélte hogy segítségükkel a magyar nemzetet a szabad
országok családjába vezetheti. Sajnos a tisztikar dönt többsége felrúgta esküjét
és habozás nélkül felesküdött a hitleri Németországnak alárendelt új fasiszta
kormányra. Ezzel a hazaárulással meghosszabbították a háborút és kezére
játszottak az utódállamoknak, amelyek így sikeresen megakadályozták a trianoni
határok revízióját. Az öreg zsidó hittan tanár a beregszászi gimnáziumban, er
sebb jellemmel és h séggel viseltetett hazája irányában, mint a hazaáruló tisztikar
Horthy kormányzó felé. Jól ismertem a kis öreget, s nagyon szerettem. Anyai nagyapám
volt. * * *
|