TARTALOM JEGYZÉK

ide
Megkérdeztük

Fél-e Ön az öregségtől?

ide
>>

Rendhagyó disznótor Guton

ide
Fejezetek vidékünk történelmi múltjából

A megvalósíthatatlan tervek éve

ide
>>

A búcsúi városrész mai és távlati fejlesztése

ide
Templom és iskola a táborban

Halat és hálót

ide
Ami egy interjubol kimaradt...

Lélektől lélekig

ide
>>

1848 márciusának üzenete

ide
Március 15-i ünnepség a Beregszászi Magyar Gimnáziumban

Történelmi lecke

ide
>>

Magyarság, megmaradás

ide
>>

Március 15-re emlékeztek

ide
Megkérdeztük:

Kinek jár a családi pótlék?

ide
Ki mit tud?

Tehetség és kibontakozás

ide
Gólyabál hatodszor

Palotás, eskütétel, táncmulatság

ide
Ismét segít az Egymásért Alapítvány

Tágasabb óvodát, modern rendelőt

ide
Gazdabolt Jánosiban

Ahol a bizalomra építenek

ide
>>

A Zrínyi Matematikaverseny eredményhirdetésén

ide
>>

Megemlékezés Badalóban

 

 

Megkérdeztük
Fél-e Ön az öregségtől?

Ígéretünkhöz híven - az elmúlt héten hölgyeknek tettük fel ezt a kérdést - most négy fiatalembert kérdeztünk meg az egyébként igen sokakat komolyan foglalkoztató kérdésről: fél-e Ön az öregségtől? Kell-e félnünk? Mikor nem kell félnünk? Vajon riasztja-e a mai fiatalokat az a gondolat, hogy egyszer ők is megöregszenek? El tudjuk-e fogadni, hogy az élet hozza magával ezt az állapotot, s ha felkészülten várjuk, akkor nem lehet gondunk öregségünkben sem? És egyáltalán: fel tudunk-e készülni az öregkorra? Nézzük hát, hogyan vélekednek e témáról a mai fiatalok.

Puskás András, Nagybereg

Egyáltalán nem félek az öregségtől. Úgy gondolom, ez természetes folyamat, ez az élet rendje. Mindenesetre szeretném megérni az idős kort, a boldog öregkort. Addig minden tőlem telhetőt igyekszem megtenni, hogy az életet okosan, bölcsen, értelmesen éljem meg, hogy később majd az utódok büszkék lehessenek rám. Igyekszem úgy leélni az életem, hogy azzal mindenkor példát mutassak, most a korombelieknek, később pedig az utókornak.

Illés Gábor, Beregdéda

Az ember megszületik, s egyszer eljön az öregkor, és meghal. Ez az élet rendje. Ezt tudnunk kell elfogadni, öregnek és fiatalnak egyaránt. És mindenkorban úgy kell élnünk az életünket, hogy soha ne mondhassuk: ha én ezt most újrakezdeném, biztosan másképp csinálnám. Természetes, hogy a fiatalok, élvezni akarják az életet. Míg az értelem határain belül teszik ezt, abban nincs semmi kivetnivaló. Ha megérjük az idős kort, akkor - egy értelmesen megélt fiatalság után - élvezni tudjuk majd a nyugalmat, a pihenést. Gyermekek, unokák, dédunokák vesznek majd körül, akik új értelmet adnak majd az életnek. És az öregkori nosztalgiázás akár még fiatallá is tehet.

Orosz István, Nagymuzsaly

Bizton mondom: nem félek az öregségtől, sem a haláltól. Mert aki bízik Istenben, annak örök élete lesz. És a Mindenható annyi időt rendelt mindannyiunk számára, amennyi elegendő ahhoz, hogy mindezt megértsük. Mindenesetre én úgy szeretnék megöregedni, hogy biztosan tudjam: soha nem bántottam meg igazán senkit, és majd elmondhassam: mindvégig szép életem volt. Úgy hiszem, minden embernek ezt kellene hinnie és vallania, s akkor senki sem félne a jövőtől, az öregségtől. Én mindenesetre köszönöm szüleimnek, hogy így és erre neveltek. Adjon az Isten nekik erőt, egészséget, hogy továbbra is ilyen szellemben neveltek és még igen sokáig mellettem lehessenek.

Varga István, Munkács

- Nem félek az öregségtől. Ez az élet rendje, ez az élet része. És hiszem: az élet az öreg korban is tartogat még számunkra szép dolgokat. De fontos, hogy felkészüljünk rá. Még akkor is, ha most, fiatalságunk teljében nem szívesen gondolunk arra, hogy egyszer mi is megöregszünk. De tudom: ha mi most megbecsüljük az idősebbeket, tőlünk a nálunk fiatalabbak ezt látják, akkor minket is szeretni fognak majd idős korunkban az akkori fiatalok. Egyébként nem igazán gondolkodom még azon, hogy milyen lesz majd idős korban. Abba majd úgy belecsöppen az ember. Mindenesetre törekedni kell arra, hogy felkészüljünk rá. De most mégis a fiatal korunkra gondoljunk inkább, azt éljük meg úgy, hogy a mai idősek ne szégyenkezzenek miattunk, hogy azzal mi is elégedettek legyünk, s hogy példát mutassunk az utánunk jövőknek.

 Kovács Erzsébet 

 

 

>>
Rendhagyó disznótor Guton

A közelmúltban rendhagyó disznótornak örülhettek - és azon tevékenyen részt vehettek - a guti óvodás gyerekek. Februárban ugyanis annak a két hízónak a levágására került sor, melyet - a Beregszászi Járási Szociális Alapítvány támogatásának köszönhetően - Sin József polgármester, illetve Orosz Vera, az óvoda vezetője nevelt fel. Mint megtudtuk, a községben nagy hangsúlyt fektetnek a szociális munka szervezésére, illetve kiszélesítésére. Ennek köszönhetően 60 rászoruló gyereknek tudnak immár heti három alkalommal ingyen ebédet biztosítani. Az ősszel készletezett zöldségből még mindig van tartalék, s a közösen főtt szilvalekvár is most kerül felhasználásra, a gyerekek nagy örömére. A napokban beinduló sütöde pedig ingyenkenyérhez juttatja majd a kicsiket és az egyedülálló időseket is.

 k-s 

 

 

Fejezetek vidékünk történelmi múltjából
A megvalósíthatatlan tervek éve

Az 1970-es év a Lenin-centenárium jegyében telt el. Rengeteg ünnepséget, konferenciát, műkedvelő seregszemlét, gyűlést, egyéb tömeges rendezvényt tartottak ebben az évben, szinte nem volt olyan nap, amikor valamelyik gyár, üzem, gazdaság, kultúrintézmény, iskola ne lépett volna fel valamilyen "hazafias" kezdeményezéssel. Ezek azonban nem a kollektívákban születtek, felsőbb utasításra dolgozták ki azokat.

Tömegesen tüntették ki az embereket Lenin-centenáriumi emlékéremmel.

Voltak azonban ennek az időszaknak hasznos hozadékai is. Nőtt a járásban az ipari, a mezőgazdasági termelés, nagy méretű építkezések bontakoztak ki a járásban, a városban.

1970 elején üzembe helyezték Muzsalyban a perlitgyárat. Őrölt perlitet és liparitot szállított a Kijevi Lakóházépítő Kombinátnak, az Ungvári Vasbeton Elem Gyárnak, a beregszászi majolika gyárnak. Tervezett kapacitását két év alatt kellett volna elérni. 1970 első negyedében 9 ezer köbméter őrölt perlitet és 24 ezer köbméter liparitot termelt. A tervek szerint a perlitből mesterséges duzzasztás után habkönnyű téglát kellett volna gyártani, alkalmazása az eredeti elképzelések szerint különösen a válaszfalak építésénél lett volna célszerű. El is készült a perlit-téglák néhány mintapéldánya, könnyűségüknél fogva úsztak a vízen, valóban habkönnyűek voltak, szilárdságuk azonban alul maradt a várakozásnak. Gyártására soha nem került sor...

Tovább gyarapították sikereiket borászaink. A Traminer szőlőből készült Promeniszte a csehszlovákiai Pardubicében bronzérmet nyert, ezzel együtt már 6 ezüst és 2 bronzérem díszítette ennek a valóban nagyszerű, zamatos, "testes" bornak minden palackját.

A Lvovi Könnyűipari Tervező Intézet elkészítette az új beregszászi ruhagyár tervét. Az üzemet a Muzsalyi út mentén elterülő jövendőbeli iparnegyedben tervezték felépíteni 1800 (!) munkásnő számára. A terv megvalósításához azonban hozzá sem láttak. Több jel tanúskodott arról, hogy a Szovjetunió egyre nagyobb gazdasági gondokkal küzd, tulajdonképpen ekkor kezdődött a Brezsnyev nevével fémjelzett pangási korszak, amely aztán a 80-as években érte el tetőfokát.

Grandiózus tervekből ebben az időben nem volt hiány. Ekkor kezdődött azoknak a hatalmas kultúrintézményeknek, iskoláknak a tervezése és építése, melyek fenntartása aztán később megoldhatatlan gondokat okozott.

Az egyik ilyen hatalmas és soha meg nem valósult terv Beregszász rekonstrukciójának terve volt, melyet az Országos Várostervező Intézet lvovi fiókja és a Lvovi Műegyetem építészmérnöki kara dolgozott ki. A terv főépítésze Larisza Kaminszka, szerzője Olekszandra Kobat volt.

Ez a valóban grandiózus terv 25-30 évre jelölte ki az elvégzendő építő és rekonstrukciós munkálatokat. Eleve teljesen irreális és alaptalan adatokból, megfontolatlan elképzelésekből indult ki. A tervezők, ki tudja milyen megfontolások alapján, arra számítottak, hogy az ezredfordulóra Beregszász lakossága eléri a 60-65 ezer, egy távolabbi időben pedig a 200 ezer (!) főt.

A terv két óriási negyedre osztotta a várost. Keleti részében (a Muzsalyi út környékén) alakult volna ki a főleg ötemeletes tömbházakból álló lakónegyed, nyugati részében (a Bocskai utca sorompón túl fekvő részén) az ipari negyed. Az Ungvár-Huszt autópálya megkerülte volna a várost, a tranzit közlekedést és teherforgalmat az iskola-internátus-szőlőszovhoz-Tasnád vonalon kiépítendő kerülőútra terelték volna. A központból teljesen ki akarták zárni a gépkocsi forgalmat, a központi tér környékét sétáló utcának tervezték átalakítani, alul- és felüljárókkal.

A terv a város központját és műemlék épületeit érintetlenül hagyta ugyan, de környéküket teljesen át akarta alakítani. Lebontásra került volna például a római katolikus templom mellett álló földszintes épület, ahol jelenleg a plébánia hivatala és a Máltai Szeretetszolgálat beregszászi szervezetének irodája van. A templom előtt parkot terveztek kialakítani. A Vérke partját a kétszeresére tervezték kiszélesíteni.

A járási kultúrház környékén könyvtár, stúdió-színház épült volna. Környékét teljesen át akarták alakítani. Sajnos ehhez a munkához rövidesen hozzá is láttak. Beregszász egykori műépítészének jóvoltából kivágásra kerültek a központot ékesítő platánfák...

A valóban grandiózus, minden képzeletet felülmúló tervet a járási kultúrházban állították ki, azt mindenki megtekinthette. Már akkor bizony sokan hitetlenkedve csóválták a fejüket, hiszen a hatalmas tablókról egy jövendőbeli világváros körvonalai tárultak elénk.

A terv megvalósításához tulajdonképpen hozzá sem láttak, a fantasztikus elképzelésekből semmi sem lett. Beregszász maradt olyannak, amilyen volt, sőt szűkös költségvetése nem volt elegendő még arra sem, hogy befejezzék közművesítését, kijavítsák úthálózatát, járdáit, rendbe hozzák lakónegyedeit, a Vérke-part rendezéséről, parkosításáról már nem is szólva...

Beregszász rekonstrukciójának nagy költséggel elkészített terve valahol a tárlókban porosodik, nagy részét már régen széthordták, megsemmisítették.

A Lenin-centenáriumi év folyamán rengeteg tömeges rendezvényt bonyolítottak le a városban, a járásban. Ekkor érte el talán csúcspontját az amatőr művészet fejlődése.

Januárban rendezték meg az iskolai műkedvelő csoportok járási szemléjét, kötelezővé tették, hogy azon minden tanintézet részt vegyen. Minden iskolában énekkar, tánccsoport létesült, a Kossuth Lajos Középiskolában Huszti József vezetésével szimfonikus zenekar alakult. A szemle legjobb együttesei január 10-én Ungváron nagy sikerrel szerepeltek a megyei szemlén.

Ekkor már 10 közép, 33 nyolcosztályos és 17 elemi iskola működött a járásban, a város három szakiskolájában több mint ezer diák tanult szakmát.

Egyre nagyobb sikereket ért el a gyermek sportiskola női kézilabda csapata Zupkó József edző vezetésével. A Kassán megrendezett nemzetközi torna győztese lett, majd Zaporozsjéban megnyerte az országos ifjúsági kézilabda tornát (a döntőben 14:13 arányban bizonyult jobbnak a sokkal esélyesebbnek tartott észt csapatnál). A torna legjobb játékosává Gleba Anna későbbi nemzetközi sportmestert választották. Tulajdonképpen ebből a csapatból alakult ki az elkövetkezendő években a sikert sikerre halmozó beregszászi női kézilabda csapat, amely felkerült a legfelső ligába és olyan játékosokat adott a kézilabda sportnak, mint Ljudmila Zadiraka nemzetközi sportmester, Nyina Lobova olimpiai bajnok és mások.

A Beregszászi Népszínház Konsztantin Trenyov Ljubov Jarovaja című drámáját tűzte műsorára a Lenin-centenárium alkalmából.

Egyre nagyobb sikereket ért el a bútorkombinátus Barátság dal- és táncegyüttese Lizák Dezső koreográfus vezetésével. Az 1960-ban alakult együttes ekkor már 60 tagúvá gyarapodott, több mint 30 tánc szerepelt műsorán. Repertoárjára persze rányomták bélyegüket a politika, az amatőr művészet iránt támasztott túlzott ideológiai követelmények, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ennek a lelkes együttesnek köszönhetően sok magyar néptáncot láthattunk a színpadon, közöttük a több mint egy órán át tartó felejthetetlen Beregi lakodalmast.

1970. január 31-én 15 énekkar, 7 vokális együttes, 14 tánckar, 16 zenekar mutatkozott be a járási műkedvelő szemlén. A tanítók énekkara, a beregi férfikórus, a borzsovai dal- és táncegyüttes és más ismert amatőr együttes mellett nagy sikert aratott a jánosi, a beregsomi énekkar, a kórház vokális együttese Nyitkulinec Jevhenija, a városi vegyeskereskedelmi vállalat fúvószenekara Orosz József vezetésével, Arnóczky Zoltán esztrád zenekara és sok más nagyszerű amatőr együttes. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ekkor ért fejlődésének csúcsára városunkban, járásunkban az amatőr művészet.

Sokat publikált ebben az időben Kecskés Béla, Ferenczi Tihamér, Füzesi Magda, Turóczi Szabolcs, Balogh Miklós, Balla Teréz, Dupka György és sok más akkor még nagyon fiatal tehetséges költőnk.

Töretlen volt alkotó művészeink, elsősorban Horváth Anna fejlődése,. aki 1970-ben két hónapot tölthetett Rigában a Képzőművészeti Szövetség művésztelepén.

Míg a kulturális életben kétségtelenül örvendetes és reményt keltő változások szemtanúi lehettünk, a politikai életben tulajdonképpen minden maradt úgy, ahogy addig volt, sőt egyre nagyobb méreteket kezdett ölteni L.Brezsnyev személyi kultusza.

1970. június 14-én tartották meg a választásokat a Szovjetunió Legfelső Tanácsába. Ilnyickij Jurij, a megyei pártbizottság első titkára mellett Szkucska Irént, az ungvári Borkanyuk Bútorgyár munkásnőjét kellett delegálni a beregszásziaknak a legfelső törvényhozó szervbe a már megszokott, valahol fent kidolgozott forgatókönyv szerint. Hogy miért éppen egy ungvári munkásasszonyra esett akkor az illetékesek választása? Azt hiszem ezt ők maguk sem tudták.

1970-ben méltatták V. Filatov akadémikus, híres szemészprofesszor születésének 75. évfordulóját. A járási lapban Frisch Mór, a beregszászi járási kórház szemészeti osztályának vezetője írt róla nagyon szép méltató cikket. Frisch Mór személyesen ismerte a világhírű professzort, az Odesszai Szemészeti Klinika megalapítóját, tanítványának vallotta magát, maga is sok száz embernek adta vissza látását.

1970 a nagy tervek éve volt. Olyan terveké, amelyeket a gazdasági pangás időszakában már nem lehetett megvalósítani.

 Beregszászi György 

 

 

>>
A búcsúi városrész mai és távlati fejlesztése

A békésen pihenő polgárok nem is gondolják, hogy a vasárnap hajnali órákban már zajlik az élet. Míg ők a hétköznapok fáradalmait pihenik, mások fáradhatatlanul róják az utcákat. Jutalom ellenében felragasztják vagy letépik a különböző polgármester illetve képviselőjelöltek hirdetéseit. Röpcédulákat és meghívókat tesznek a postaládákba, vagy egyszerűen feldobják az udvarra. Egy hasonlóan eljuttatott röpcédula meghívása felkeltette az érdeklődésemet, és eleget tettem a meghívásnak. A találkozó színhelye a Zrínyi Ilona Középiskola volt. Felszólaltak: Kincs Gábor, polgármesterjelölt, a KMSZF elnöke; Pirigyi Béla, megyei képviselőjelölt, a BMKSZ elnöke; Galajda József, polgármesterjelölt, a Beregszász 900 éves Városvédő- szépítő és Művelődési Alapítvány elnöke; Nagy Béla, városi képviselőjelölt, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Koordinációs Központjának vezetője.

A felszólalók rövid beszédben előadták a Búcsú városrész mai és távlati fejlesztését.

Kincs Gábor köszönetet mondott a meghívottaknak jelenlétükért és rövid bemutatkozásában elmondta, hogy specialitása a városépítészet és olyan technikai emberek veszik körül, akik segítségével képesek szebbé tenni a várost és a környező településeket. Szeretne külön vízművet létrehozni, és személyesen nézte meg azokat a kutakat, amelyek megoldanák a vízügyi problémákat. Lehetőség nyílt a fő gerincvezetéket tovább fejleszteni. Külön kitért a gazdákat segítő Zöld programra. Bejelentése szerint a földhöz jutott gazdák pályázatára ismét érkezett 600 tonna műtrágya a vámra.

Ezután Pirigyi Béla vette át a szót. Szerinte az ő pártja biztos befutó, mert csapatgondolkodásra építenek. Szeretnének önálló frakciót létrehozni és leváltani azt a csapatot, amely négy évvel ezelőtt becsapta a választópolgárokat a be nem tartott ígéretekkel.

A hallgatóság soraiból szót kért Galajda József polgármesterjelölt is, aki elsődleges fontosságúnak tartja a szennyviz elvezetését. Elmondása serint régen a konzervgyár területén helyezkedett el a víztisztításra szolgáló biofilter, aminek mára már csak az emberre és állatra egyaránt életveszélyes helye maradt. Nagy problémát jelent, hogy a környék szennyvize a Vérkébe ömlik. Ezt minél hamarabb orvosolni kell, a Vérke torkolatától való tisztításával.

Végül, de nem utolsósorban felszólalt Nagy Béla, aki elmondta, hogy nagy dolog az európai szabványnak megfelelő vízművet építeni és bízik benne, hogy sikerül. Mindent megtesz a gázvezeték mihamarabbi befejezése érdekében és szeretne ifjúsági termet és felcserközpontot létrehozni Búcsú szívében, aminek az alapja már elkészült, bár anyagi gondok még felmerültek.

A mindössze negyven személyből álló közönség türelmesen végighallgatta az elhangzottakat, majd indulatos és bizalmatlan kérdéseket tettek fel az ígéretek hitelességéről.

Ilku József tiszteletben álló búcsúi lakos kérdőre vonta a jelöltek szavait, miszerint lehetetlennek tűnik a vízmű létrehozása, ha még egy árkot sem képesek kitisztítani. Elmondta, hogy régen felszólították a népet az udvarok tisztán tartására, ha nem teszünk valamit ismét, kitörhet a malária, kolera vagy más fertőző járványok.

Senki sem figyel a közrendre és arra az emlékműre sem, amit 1992-ben saját erőből állított fel, sőt még az emlékmű köré ültetett fákat is ellopták. Ilku József szerint nem tőrödnek kellően az elnyomott kis magyarsággal és büntetni kellene azt, aki az árokba hordja a szemetet.

Sok várakozás után szót kapott Revák Erzsébet, aki megköszönte Kincs Gábor polgármesterjelölt segítségét a búcsúi katolikus temető rendezésében. Szerinte a bizalmat ki kell érdemelni mindenkinek.

Megragadva az alkalmat kijelentette, hogy szombaton munkaszombatot szerveznek és kérik a tisztelt lakosakat, hogy tegyék rendbe hozzátartozóik sírjait és jelenjenek meg.

A gyűlés végéhez érve Kincs Gábor megköszönte az egybegyűltek türelmét és jelenlétét. Valamint felszólított mindenkit, hogy megfontoltan szavazzanak belátásuk szerint.

Mint amatőr riporter megkérdeztem Kincs Gábor polgármesterjelölt urat, hogy ad-e engedélyt a riportom leközlésére, míg ő bátorításként így válaszolt: "Politikustól ilyet nem szokás kérdezni. Általában csak a mikrofont tartják az orrom elé."

 P. B.  

 

 

Templom és iskola a táborban
Halat és hálót

Immáron közhelyszerű megfogalmazásként hat: az éhezőnek nem halat, hanem hálót kell adni. Mert ez utóbbival minden napra kifoghatja a szükséges halat, míg az egyszeri adomány elfogy, és nincs tovább: megint a következő adományra kell várni. Arról nem is beszélve, hogy erkölcsileg milyen romboló hatása van mindennek: amellett, hogy leszoktat a munkáról, az ember önbecsülését is igencsak csorbítja. Persze minden ember életében előfordul, hogy ilyen vagy olyan segítségre szorul. És ha nem csupán az adományokra vár, hanem megpróbál tenni is életének jobbra fordítása érdekében, akkor nincs gond.

Különböző civil szervezetek, gyülekezetek, egyházak az utóbbi időben egyre nagyobb figyelemmel fordulnak a vidék roma lakossága felé. Néhány táborban jártam, ahol meggyőződtem róla: mióta felépült a templomuk vagy imaházuk, mióta van, aki Isten igéjét hirdesse közöttük, mióta szakképzett pedagógusokkal - a legtöbb helyen a templomban - tanulnak is a gyerekek - megváltozott az életmódjuk. Tiszta ruhát vesznek, megmosakodnak, megfésülködnek, ha az iskolába vagy a templomba indulnak. És ez az első lépés: meg kell tanítani őket a legelemibb higiénia betartására. Van, ahol már földet is kaptak a romák, s azt igyekeznek meg is művelni. És tény: aki megtermeli magának a szükséges konyhai alapanyagot, az nem megy lopni, megbecsüli mások munkáját is. És ha a gyerekek az iskolában megtanulnak írni, olvasni, ha igényük lesz arra, hogy továbbfejlődjenek, kinevelhető a saját értelmiségük, akik fáklyaként világítanának, akik után a többiek is bátran mennek majd.

- Épp ez az egyik legfontosabb célunk, ezért szorgalmazza Majnek Antal püspök atya is az iskola létesítését most éppen Beregújfaluban - mondja Armella nővér, akivel - és Filoména nővérrel - az elmúlt vasárnap ellátogattunk a beregújfalui cigánytáborba. - A templomuk már felépült, most pályáztunk az iskola beindításához, a pedagógusok fizetéséhez szükséges pénzre, várjuk az eredményt. Sikeres pályázat esetén áprilisban, májusban beindulhat a tanítás. Sikerült e nemes ügynek már tanítókat is megnyerni, akik a nyár folyamán is foglalkoznának itt a gyerekekkel, hogy azok felzárkózhassanak, hogy minél előbb eredményeket tudjanak felmutatni.

S hogy akarják-e az iskolát a tábor lakói? Nos, úgy tűnik, a lehetőségnek mindenki örül. A templomban Horváth András pásztor vezetésével megtartott közös imádkozás után - András már soraikból került ki - a szülők egyhangúlag az iskola megnyitása mellett tették le voksukat, s ígérték, hogy gyermekeiket oda küldeni is fogják.

- És miért nem járnak most a falusi iskolába ezek a gyerekek? - tettem fel a kérdést.

- Mert ott, az utolsó padban ülve, sokszor elkülönítve mi sem tanultunk meg sem írni, sem olvasni - mondja Lakatos Dezső cigánybíró. - Jobb lenne a mi gyermekeinknek, ha itt, a sajátjaik között tanulhatnának.

Persze ehhez az is szükséges, hogy a kezdeti fellángolás tovább is tartson. Hogy valamennyiüknek igénye legyen egy jobb életre. És ettől - számomra legalábbis ez alkalommal úgy tűnt - sajnos még a tábor lakói igen távol állnak. Nem tesznek meg mindent - mondhatni: semmit sem tesznek - annak érdekében, hogy kijussanak a mocsokból. Lehet, hogy vannak dolgok, amikre saját erejükből nem futja, de legalább meg kellene próbálni. És van, amit egyedül is megoldhatnának, de mintha hiányozna a tenniakarás. Szomorúan hallgattam, amikor a cigánybíró sokadszor mondta el a nővéreknek: fel kellene hozni a harangot a tábor alvégéről a templomhoz. Kire várnak ezzel, kérdezheti joggal az olvasó. A nővérek hozzák azt fel?

A tábor utcája, a táborba vezető út katasztrofális állapotban van. Sártengeren kell keresztülvágni annak, aki oda le szeretne jutni, vagy éppen feljönni.

- Nem is jön ide ki a beteghez az orvos, mentő sem tud behajtani, de a halottat is nehezen visszük fel a temetőbe - mondja Lakatos Dezső. - A másik gondunk: az egész táborban egy kút van, amibe esős nyáron van víz, máskor nincs. A kút fúrása drága, nekünk arra nem telik. Segítséget meg nem kapunk ez ügyben, csak ígérgetéseket. A földeket szántani kellene - nincs mivel, es hat vetomagra is szukseg lenne...

- Nehéz az életük a cigányoknak, és talán nem is tesznek meg mindent a jobbrafordulás érdekében - mondja Filoména nővér. - De nem szabad hátat fordítani nekik: segíteni kell őket, meg kell tanítani őket arra, hogy csak akkor boldogulhatnak, ha ők maguk is akarják és szorgalmazzák azt. Ehhez pedig elsősorban tanulniuk kell. Mint ahogy az elején is mondtuk: ki kell nevelni az értelmiségüket, akik kivezethetik népüket a kátyúból.

 Kovács Erzsébet 

 

 

Ami egy interjubol kimaradt...
Lélektől lélekig

Ami egy interjóből kimarad, az bizony olykor a lényeg. Nem a riport készítőjének hibájából, sokkal inkább a körülmények folytán. Nézőpont kérdése is, mi a lényeg. Egy kis (?) hiányérzet is az, ami sokszor továbbgondolásra, megszólalásra késztet.

Nemrég az egyik kárpátaljai magyar újság kedves munkatársa kíváncsi volt iskolánkra, munkánkra, a magyar nyelv oktatásának helyi színvonalára. Velem beszélgetett el ez ügyben, röviden. Az újságcikk megjelenésekor az elégedett, jóleső érzés után napról napra határozottabban öltött formát bennem az önvád: szó nélkül hagytam - "nem kérdezték, hát nem mondtam" alapon - elhallgattam, ami igazán és feltétlenül megemlítendő lett volna, ha munkámról, életemről van szó. Elemezni próbálom azóta is, miért vagyunk gyávák, szégyenlősek, ha a hitünket kell megvallani. Miért próbáljuk magunkban elmosni, kérdésessé tenni, hogy meg kell-e éppen most vallanunk az Úr Jézust? Kész válaszok persze vannak: a hit magánügy; nem tartozik a hitem a szakmai problémámhoz; tanári berkekben még nem felejtődött el teljesen a szigorú ideológiai nyomás, az ateizmus mint vezéreszme, nem okos tehát a nyílt állásfoglalás - es igy tovabb... Kár lenne ezekkel mentegetni magam: ez önigazolás, magyarázkodás, végső soron hazugság lenne. E kifogások hamissága és ezek cáfolata az, ami most megszólalásra bír.

A hit nem magánügy! Meghatározza az emberekhez, ezen belül e gyerekekhez való viszonyomat. Szeretni tudom őket, mert Jézus szeret engem, megértem, megbocsátom a mulasztásaikat és hibáikat, mert nekem is naponként megbocsát az Úr; nem eszköznek, de célnak tekintem a gyerekeket a tanításban, mert a pálya, az ismeretek, melyeket kaptam, őértük van. Tudom, hogy minden jó dolog hátterében, ami kitelik tőlem, Megváltóm ott van. Mindig is ő volt ott. Akkor is, amikor ezt nem tudtam. Két éve tudom. Az előzőleg meglévő istenhitem akkor lett megtéréssé, élő hitté. Az addig csak mozaikszerűen ismert részletek az örökkévalóságról két éve álltak össze egésszé bennem. Nem én értem ezt el, kegyelemből kaptam.

Ahogyan kegyelemből kaptam a szerető, okosan nevelő, türelmes szülői otthont, Macsola, a szülőfalum védő-óvó szeretetét, a Kossuth Lajos Középiskola légkörét, pályaválasztásomat meghatározó tanárait - Haba Esztike nénit, Huszti Sanyi bácsit - , Drávai Gizi néni barátságát, akit "mamának" nevezhettem, akitől szakmailag a legtöbbet, a legmélyebbet kaptam; a próbákat, a szeretetbol ram rakott keresztet, amely a sulyaval terelt a helyes iranyba... Istené legyen mindezekért a dicsőség.

"...nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvössége." (Róm. 2,16.)

Haisch-Rolf Lujza

Hála

Uram, a szívem háladalba fog.
Megköszönök Neked minden napot,
melyen szereteted érezhetem.
Minden parányi fényt az életen.
Minden vigaszt sivatag út alatt.
Minden mosolygó, meleg sugarat.

Vihart ígérők bár a holnapok,
Te vagy, aki a szívem biztatod.
Ha ma egy porszem terhet hordozok,
talán Te holnap le is oldozod.
S hogy adjak hálát, hogy Te szüntelen,
amerre járok, ott vagy énvelem?!

Minden kicsiny madárka énekét,
minden bajt, mert Hozzád visz közelebb,
minden egyes nyugalmas percemet,
tovasuhanó minden felleget,
cseppecske boldogságot, örömöt:
ujjongó háladalban köszönök!

Minden egyes meleg tekintetet.
Minden egyes virághintő kezet.
Minden testvérszívet, felém verőt:
kozosen hivo, hordozo erot...
Mindezt az üdvöt itt és odafönn:
köszönöm! Mindörökké köszönöm!

 Dajkáné Nagy Enikő Tiszasalamon 

 

 

>>
1848 márciusának üzenete

Március 15-én az 1848-49-es szabadságharcra és forradalomra emlékeztek a magyarok az anyaországban és a határokon kívül egyaránt. Kárpátalján is szinte valamennyi településen megemlékeztek a százötvennégy évvel ezelőtt történt eseményekről. A központi rendezvényre ezúttal Beregszászon került sor. A kokárdás, ünneplő tömeg az egykori királyi törvényszék falán elhelyezett Kossuth emléktáblánál gyülekezett, ahol dr. Balogh József emlékezett a másfél évszázaddal ezelőtt történtekre, s kiemelte: az akkori összefogás számunkra is példaértékű. A volt Oroszlán Szálló falán lévő Petőfi-emléktáblánál Füzesi Magda költő a lánglelkű költő üzenetét fogalmazta meg: nincs reménytelen helyzet. A koszorúzások után a tömeg a Petőfi-szoborhoz, a központi rendezvény helyszínére vonult, ahol Rácz József, a beregszászi Magyar Nemzeti Színház művésze elszavalta Petőfi Nemzeti dalát, majd Pirigyi Béla, a BMKSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s annak az örömének adott hangot, hogy az együttgondolkodás jegyében ünnepeljük a szabadságharc és forradalom 154. évfordulóját. Szakács Zoltán ungvári főkonzul Orbán Viktor miniszterelnök az ünnep alkalmából a világ magyarságához intézett üzenetét olvasta fel, melyben többek között ezt írta: " Az új évezred második március 15-jét ünnepeljük. Végleg magunk mögött hagytuk a XX. századot, mely különösen próbára tette a magyarokat. Elviseltünk kilenc rendszerválátst. Túléltünk hat államformát, négy határrevíziót, három forradalmat, két világháborút és kibírtuk, hogy háromszor léptek idegen csapatok az ország területére.

Amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket. Ezért a mostani március 15-e már a bizakodás és az örömteli előretekintés ünnepe. A mai napon egy gyarapodó, sokasodó, erős, független, szabad nemzetet ünnepelünk. Egy nemzetet Európa szívében, melyet magukban bízó, szabad és büszke emberek építenek maguknak a saját szájuk íze szerint. Egy nemzetet, amely az idegenbe szakadt és az anyaországban élő magyarok közös otthona.

A 12 pont szellemében kívánok mindannyiuknak szép és emelkedett közös ünneplést: legyen béke, szabadság és egyetértés."

Zsupán József, Beregszász polgármestere a magyarság vérrel írott történelmére emlékezett, azt hangsúlyozva, hogy veszteségeink nem voltak hiábavalóak, a nemzet mindig meg tudott újulni.

"154 évvel ezelőtt azon az emlékezetes esős tavaszi napon a reformkor eszméi és küzdelmei teljesedtek ki, amikor a budai és pesti polgárok nemzeti méltóságról és forradalmi változások iránti eltökéltségről tettek tanúbizonyságot és síkraszálltak a magyar szabadságért, polgári szabadságjokért és tulajdonviszonyokért - mondta az ünnepség főszónoka, Szűrös Mátyás országgyűlési képviselő, az Interparlamentáris Unió magyar szekciójának elnöke, Beregszász díszpolgára. - 1848 öröksége egyértelmű üzenetet jelent számunkra, hogy a haza és a haladás ügye, a szabadság és az emberi boldogulás és érvényesülés eszméje csakis együtt teljesedhetnek ki és valósulhatnak meg. Ma a magyarság egyakaratúságának megteremtését szolgálja a státustörvény, amely nem csak nemzetmegtartó hatású jogszabály, hanem a nemzet, a magyarság határokon átívelő egyesítését, összefogását szolgálja. Így a Kárpát-medencében ismét betölthetjük méltó szerepünket, egyértelművé tehetjük a szomszédos népekkel való kölcsönösen előnyös együttműködés iránti tiszta szándékainkat. Romániában és Szlovákiában, vagy akár Szerbiában és Ukrajnában azonban a politikai elitnek eközben fel kell ismernie, hogy míg nem tekintik társnemzetnek, vagy egyenjogú autonóm közösségnek az ott élő magyarságot, és nem szabadulnak meg a kollektív jogfosztottság és bűnösség fenntartásának gondolatától, vagy az olyan hozzáállástól, mely szerint, ami jó a magyarnak az nem lehet jó a románnak vagy szlováknak, addig nem lehet igazán felhőtlen baráti jószomszédi viszonyokat megteremteni.

Az új idők új nemzetpolitikát igényelnek, ami szerencsére kezd jól alakulni. Az államhatárok szorítása ma csak úgy enyhíthető, ha tudunk segíteni azokon a honfitársainkon, akik kívülre rekedtek, a sorompón túlra. Mert még szülőföldjén is csak akkor maradhat határontúli testvérünk, ha otthonmaradásának és magyarnak maradásának erkölcsi és anyagi feltételei biztosítottak, ha az érkező támogatás nem megaláz, hanem felemel, és tudja, hogy együvé tartozik minden magyar."

Varga Levente beregszászi konzul a márciusi ifjak tettrekészségére emlékeztette az egybegyűlteket. A mai ifjúság tettrekészsége és az idősek tapasztalata egy új, szebb jövő építését segítheti elő.

Március 15-e szellemét legméltóbban 1956-ban idézték fel. Amikor megidézték a nemzet felébredését, összefogását, amikor megszabadult félelmeitől - mondta Kovács Miklós parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke. - Ez nagy érzés és nagy tett, hisz az aljas és nyomorító hatalmak mindig azért dolgoznak, hogy ne legyen nemzet, közösség együtt, hanem csak begubózott, különálló emberek, a saját gondjaikkal törődve. De amikor a nemzet összefog, ezek a baljós érzések elillannak. Kárpátalján is nagy a kísértése annak, hogy begubózzunk, hogy mi is féljünk, mielőtt cselekszünk. Nekünk is meg kell most idézni március 15-e igazi szellemét: a nemzeti egységét, a szabadságét, a bátorságét. Mert jövője annak a nemzetnek van, aki státusát úgy fogalmazhatja meg: lelkünk a szabadság, a büszkeség, a bátorság szentélye.

Kevés olyan nép van Európában, amelyik ennyi csapáson ment volna keresztül, s mégis mindig fel tudott emelkedni vereségeiből, s olyan nép is kevés akad, amelyik győzelmeit és vereségeit egyforma tisztelettel és méltósággal tudja megülni - kezdte ünnepi beszédét Gajdos István, a beregszászi járási közigazgatás elnöke. - De a jelenen is el kell gondolkodnunk. A legfontosabb, hogy a kárpátaljai magyarság erős lábon és sok lábon álljon. Ki kell törnünk a bezártságunkból, elszigeteltségünkből. Nyitni kell minden irányba. El kell érnünk, hogy Kárpátalja végre ne csak a hadak útja, hanem Európa egyik fontos állomáshelye is. E cél elérése érdekében össze kell fognunk a velünk együtt élő népekkel.

A továbbiakban Kincs Gábor, a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának elnöke, Horkay Sámuel, a KMKSZ beregszászi szervezetének elnöke, Zubánics László, a BMKSZ alelnöke méltatta március 15-e jelentőségét. Az ünnepi megemlékezések után a társadalmi szervezetek képviselői megkoszorúzták az emlékművet, majd a tömeg művelődési házba vonult, ahol az Ivaskovics József vezette Credo együttes adott igen színvonalas műsort.

 Kovács Erzsébet  

 

 

Március 15-i ünnepség a Beregszászi Magyar Gimnáziumban
Történelmi lecke

Március 15-én a Beregszászi Magyar Gimnázium negyedikes gimnazistái Kocsis Marianna és Nedbál Klára vezetésével igen kellemes meglepetést szereztek tanároknak, diákoknak egyaránt. A közel egy órás műsor alatt leperegtek előttünk a magyar nép történelmének kimagasló eseményei a honfoglalástól 1956-ig. A diákok igen mély átérzéssel mondták el nagy költőink verseit, adták elő a történelmet felidéző prózai szövegeket, dalokat egyaránt. Az előadásukból tükröződött: múltunkat jól ismerő, az eseményeket értő fiatalok állnak most a színpadon. Mint ahogy az előadás végén a Magyarországról érkezett Bálint József atya is fogalmazott: történelmi leckét kaptunk itt felnőttek, diákok egyaránt.

Elismerést érdemelnek a szereplők azért is, mert sajnos helyszűke miatt - a magyar gimnázium nem rendelkezik sem torna-, sem klubteremmel, ahová egyszerre beférnének a tanulók - háromszor adták elő irodalmi-történelmi összeállításukat, hogy mindenki hallhassa, láthassa azt. Hogy mindannyian méltóképpen emlékezzenek meg az 1848-49-es szabadságharc és forradalom eseményeiről.

 -kovács- 

 

 

>>
Magyarság, megmaradás

A Nagyberegi Református Líceum diákjai és tanárai, a nagyberegiek március 15. előestéjén tartottak ünnepi megemlékezést a helyi középiskola dísztermében. A Himnusz eléneklése után Bálint András, a KMKSZ beregi alapszervezetének elnöke köszöntötte a résztvevőket, aki hangsúlyozta: az 1848-49-es szabadságharc és forradalom eszméje minden korban parázsként élt a magyarság lelkében, és minden korban lángra tudta lobbantani a szabadságot óhajtó szíveket. Ez a láng világítsa meg most a kárpátaljai magyarság jövőbe vezető útját is, mondta Bálint András. 1848 márciusa - a szabadság, bátorság nemzeti összefogás példája - mondta köszöntőjében Kovács Miklós parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke. - Mi, kárpátaljai magyarok olyan korban élünk, amikor közvetlenül kell megidéznünk március 15-e szellemét. Kevesen vagyunk, éppen ezért méginkább meg kell tapasztalni az összefogás, a bátorság erejét. Bizonyítanunk kell: népünk lelke a szabadság temploma.

Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke köszöntőjében annak a reményének adott hangot, hogy a forradalmak kora lejárt. Most az életet kell hősiesen megélnünk, hangsúlyozta. Ehhez viszont kapaszkodók kellenek. Ilyen kapaszkodót jelent március 15.

A márciusi ifjak a magyarságukért harcoltak. De magyarságunkért, megmaradásunkért, magyar nyelvünk megőrzéséért mi is megvívjuk mindennapi harcunkat - mondta a műsort felvezető beszédében Orémuszné Bacskó Maja, a líceum magyartanára, majd a fiatalok vették birtokukba a színpadot, hogy az irodalom eszközeivel teremtsenek ünnepi hangulatot. A gondosan összeválogatott számtalan irodalmi idézet, az aláfestő zeneanyag, mind-mind azt juttatta kifejezésre: mit jelent magyarnak lenni, mit jelent a magyar nyelvet, magyar nyelven beszélni. És a rendhagyó irodalmi-történelmi óra mindenkit figyelmeztetett: "Nyelvében él a nemzet!" Ha nem vigyázunk nyelvünk tisztaságára, ha nem őrizzük meg anyanyelvünket - elvész nemzetünk.

Ez alkalommal a nagyberegi líceum diákjaival együtt ünnepeltek a budapesti Petrik Lajos Vegyipari-, Környezetvédői és Informatikai Szakközépiskola diákjai és tanárai.

 -marton- 

 

 

>>
Március 15-re emlékeztek

Ebben az évben tizenharmadik alkalommal emlékezhettünk szabadon az 1848-as magyar szabadságharc dicső napjaira. Minden magyar ember számára, magyar intézményekben, vagy magyar tannyelvű iskolákban, bárhol a világon, ahol magyarok élnek, örökre emlékezetes ez a nap.

A beregszászi 6-sz. általános iskolában zenés irodalmi összeállítással méltatták március elévülhetetlen történelmi jelentőségét.

Bíró Ildikó magyar szakos tanár rutinosan, hozzáértéssel készítette fel a gyerekeket a megemlékező előadásra. A műsorban 20 fős csoport, 6-8. osztályok tanulói adtak ízelítőt magyar népviseletben öltözve a szabadságharc lángja fellobbanásának soha nem feledhető pillanatairól. Ragyogó szemű fiuk és lányok idézték fel kronologiai sorrendben annak a hűvös, esős márciusi napnak ma már történelmet jelentő eseményeit.

Kota István hetedik oszt. tanuló szépen előadott verssel nyitotta meg az ünnepséget. A magyarok imáját, a Himnuszt követően Fehér László előadásában hallgattuk meg, a Nemzeti dalt. Ahogy néztem a fiú átszellemült arcát, hallgattam szívből jövő szavalatát, egész idő alatt ott motoszkált bennem az érzés: valaha így, ilyen mélyről fakadó lelkesedéssel mondhatta el nagy költőnk, Petőfi Sándor is nyilvánosan először e verset, amellyel harcra buzdította a magyar nemzetet és tüzet gyújtott a lelkekben. Nem csoda hát, akik őt hallgatták, gondolkodás nélkül mellé álltak fegyvert ragadva az idegen elnyomás, a zsarnokság ellen.

Amíg a toborzót járó fiukat figyeltem, a szelíden libegő gyertyák fényében lelki szemeimmel a több mint százötven évvel ezelőtti toborzót táncoló ifjakat láttam, a dob hangjában a harcba szólító dobok pergő hangját véltem felismerni.

A Szállj, dalom szállj című dallal záruló műsort végigélvezve ünneplőbe öltözött lélekkel mentünk valamennyien a március 15.-re emlékező városi rendezvényre, a Petőfi szobor megkoszorúzására. Hogy a magyar szabadságharc 159. évfordulóján fejet hajtsunk Kossuth Lajos és a forradalom minden nagy szellemi vezetője előtt és lerójuk tiszteletünket a szabadságharc oltárán életét áldozó, a haza szeretetében példát mutató nagy költőnk emléke előtt.

 Weinrauch Katalin 

 

 

Megkérdeztük:
Kinek jár a családi pótlék?

Ez év január elsejétől magasabb családi pótlékot kapnak a kisjövedelmű családok. Kiket illet meg ez a támogatás, s hogyan juthatnak hozzá? Erről kérdeztük Girics Ljudmillát, a beregszászi járás munka- és szociális védelmi osztályának vezetőjét.

- Azt hiszem, ez a mostani törvény igazán emberközpontú, családcentrikus. Az utóbbi évekhez viszonyítva ezúttal valóban olyan összeget kapnak a kisjövedelmű családok, ami biztosíthatja a megélhetést.

- Egyszeri tamogatas...

- Nos, egyszeri segélyben részesülnek azok a nem dolgozó szülők, egyedülálló anyák, akiknek gyermekük születik. Ezt az összeget ők az osztályunkon igényelhetik. Születés előtt 70 napot, szülés után 56 napot számolunk fel. Ezt az egyszeri segélyt a nem dolgozó nők az orvos által kiállított igazolásra, beteglapra kaphatják meg. Az igénylést vagy a szülés előtti hetekben, vagy a szülés után 6 hónapig lehet benyújtani. Tehát, aki például januárban szült - a múlt évre visszamenőleg nem igényelhető -, az júniusig benyújthatja kérelmét erre a támogatásra. A dolgozó anyák vagy apák a munkahelyükön igényelhetik ezt a fajta támogatást.

- Tamogatas a gyermek 3 eves koraig...

- Azok a nem dolgozó anyák, akik három évnél kisebb gyermeket (is) nevelnek, függetlenül attól, dolgozik-e a férj vagy sem, illetve milyen jövedelemmel rendelkeznek, havi 40 hrivnya támogatásban részesülhetnek. Ha több három évnél fiatalabb gyermek van a családban - ikrek, illetve egymást követő években születtek -, mindegyikre jár a támogatás.

- Ha mindkét szülő dolgozik, és nagyobb gyermeke(ke)t nevelnek...

- Ebben az esetben a jövedelemtől függően kaphatnak támogatást. Tehát ha mindkét szülő dolgozik, de kisjövedelműek - az egy családtagra eső (a gyermekeket is beleszámolva) havi jövedelem nem éri el a 80 hrivnyát - , ők is jogosultak a támogatásra. És sajnos igen sok ilyen család van nálunk. Még egyszer hangsúlyozom: erre azok a családok jogosultak, ahol mindkét fél, vagy legalább az egyik dolgozik, illetve nyilvántartott munkanélküli. Ha egyik szülő sem dolgozik, és a munkanélküliek nyilvántartásában sem szerepel, a segélyre nem jogosultak. A falusi lakosságnak a földből származó jövedelmet is beszámítjuk. Ennek kiszámítására meghatározott szabályok vonatkoznak.

- Milyen összegeket kaphatnak ezáltal a családok?

- Nos, ezt különböző tényezők határozzák meg. Ha például - mint arról az előbb is beszéltünk - az egy családtagra eső jövedelem nem éri el a 80 hrivnyát, akkor azt kiegészítjük ennyire. Tehát családtagonként 80 hrivnya, mínusz a jövedelem - ez a családi pótlék. Vegyünk példának egy átlagos négytagú családot, ahol csak a papa dolgozik, és csupán a minimálbért - 140 hr. - kapja meg. Ennek a családnak 4 X 80 hrivnya kellene a megélhetéshez, ez 320 hr. Ebből kivonjuk a papa jövedelmét, így 240 hrivnyát számolunk fel családi támogatásként. A falusi családoknál, mint említettem, a földből származó jövedelem is beszámítódik, viszont mivel a termés nem mindig tőlük függően sikerül vagy nem sikerül, így a minimálbér kétharmadát számítjuk fel jövedelemként. Van olyan többgyermekes család, amelyinek 300-400 hrivnyát fizetnek ki a mostani törvény szerint.

- Hány éves korig jár a támogatás?

- A gyermek 16 éves koráig mindenképpen, s ha folytatja tanulmányait, akkor 18 éves koráig. Ha a családban rokkant, vagy huzamosabb ideig szülői gondoskodást igénylő gyermek van, aki egyébként nyugdíjra jogosult, a szülő választhat: a nyugdíjat vagy a jövedelem utáni segélyt veszi igénybe. Mindkettő nem jár. A nevelőszülői jogkörrel rendelkezők szükség esetén a jövedelem után járó támogatásra tarthatnak igényt.

- Milyen dokumentumokat kell ehhez az igényléshez mellékelni?

- Személyi igazolvány, személyi adószám, igazolás az elmúlt félévi jövedelemről, kérvény.

- Hol vehető át ez a támogatás?

- A kérvényben az igénylő feltünteti: a posta vagy a takarékbank szolgáltatásait akarja-e igénybe venni.

- Milyen ütemben halad a kifizetés?

- A januári családi pótlékot már mindenkinek kézbesítettük, a napokban kezdték meg a februári segélyek kifizetését.

Köszönjük a tájékoztatást.

Girics Ljudmilla felajánlotta: szívesen válaszol az olvasói kérdésekre, ha azokat eljuttatják a szerkesztőségbe. Várjuk hát leveleiket, kérdéseiket e témával kapcsolatban is.

 Kovács Erzsébet 

 

 

Ki mit tud?
Tehetség és kibontakozás

Tehetséges fiatalok az egymást követő nemzedékek sorában mindig is szép számmal akadtak. Szerencsésnek mondhatják magukat azoknak a korosztályoknak a képviselői, akiknek megadatott a lehetőség képességeik bemutatására, kibontakoztatására. Ez a cél vezérelte a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének vezetőit, amikor meghirdették a hagyományos Ki mit tud? vetélkedősorozatot. Nemrég a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház pódiumtermében sor került a beregszászi elődöntőre. A versenyzők jóvoltából a közel két órás műsorban igen sok figyelemreméltó produkciót láthattunk. A szervezők nyolc kategóriában - néptánc, népdal, táncdal, modern tánc, szavalat, színdarab zenei együttes és egyéb - kategóriában szólították fel fiataljainkat a megmérettetésre. Hogy Beregvidéken igen sok tehetséges fiatal él, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy szinte valamennyi kategóriában indult versenyző. A benei általános iskola alsós tanulóinak jóvoltából szép keringőben gyönyörködhetett a nagyérdemű. Igen erős volt a versmondók mezőnye. Jóleső érzés volt látni, hallani, hogy fiataljaink szívesen szavalják kárpátaljai, illetve kárpátaljai kötődésű magyar költők verseit. A kötődésről szólva: Tanczár Katalin olyan népdalcsokorral lépett a közönség elé, amelyben beregi népdalok is helyet kaptak. Dicséretet érdemlő népes csapattal neveztek be a versenybe a beregardói fiatalok. Repertoárjukban színpadi jelenet, cigánytánc éppúgy helyet kapott, mint modern tánc és szavalat.

Az elődöntő során bemutatott versenyszámok kapcsán ide kívánkozik néhány észrevétel. A modern táncokat bemutató csoportoknak a továbbiakban arra kellene törekedni, hogy a produkció színpadilag is jól megkomponált legyen (például ne takarják a versenyzők egymást), a zene és a koreográfia (mozdulatok) harmonizáljanak egymással. A táncmotívumok lehetőleg ne ismétlődjenek gyakran. S ami ugyancsak fontos, legyen a végkifejlet felé mutató lendülete a produkciónak. Aki verssel, dallal, jelenettel a színpadra lép, annak tagoltan, érthetően, tisztán kell artikulálnia. Tudatosítani kell magunkban, hogy nem csupán a daloknak van ritmusuk, hanem a versnek, a színpadi műnek is. Ezt visszaadni az előadók kötelessége.

A beregszászi elődöntőből a következő versenyzők jutottak tovább: Kovalszky Mónika, Popper Anasztázia, Bilancsik János (modern tánc), Szergejeva Inez, Halavács János és Zsurki Gabriella (szavalat), a beregardai néptánc- és színjátszócsoport, Tanczár Katalin (népdal), Háger Sándor (zenekar), Kiss Julianna és Jurinka Zsanett (táncdal). Továbbjutott úgyszintén a benei tánccsoport.

Ugyanezen a napon Beregdédában is sor került a Ki mit tud? vetélkedősorozat elődöntőjére. Az itteni mezőnyből a következő versenyzők értek el helyezést.

Versmondás:

1. Baraté Klaudia és Baraté Erika.

2. Simond Dániel és Kozák Kata.

3. Antal Anita és Hidi Károly.

Színjáték:

1. A szobalány

2. Maffiózók

Népdal:

1. Híres Jolán

2. Homoki-Pallagi páros

3. Leánykórus

Néptánc:

1. Napsugár táncegyüttes

2. Harmadik néptánccsoport

3. Az első néptánccsoport

Modern tánc:

1. Pallagi Júlia, ill. az Ördögi angyalok

2. Vadlányok, ill. Kájli

3. Galopp

Hangszeres zene:

1. Szász István és Ruszinka Mária

2. Gerzsenyi Edina és Baraté Bettina

Keringő:

1. Liliom táncegyüttes.

A szervezőktől megtudtuk, hogy a középdöntőkre május hó folyamán kerül sor.

A beregszászi verseny szervezését anyagilag támogatták: Drobcsák Erzsébet, Zelenyák István beregszászi vállalkozók, a Vizhibu cég, s természetesen a KMKSZ. A Ki mit tud vetélkedők médiatámogatója a BeregInfo.

 Pallas 

 

 

Gólyabál hatodszor
Palotás, eskütétel, táncmulatság

Rég nem láttak ennyi vidám fiatalt a nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola ódon falai. Nem is csoda, hisz ezúttal itt, az egykori Ugocsa vármegye központjában került sor a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola VI. Gólyabáljára. A főiskolások nagyszőlősi kiruccanása jelzésértékű, állítják többen, hisz ezzel is jelzik, hogy az intézmény szellemi kisugárzása nem korlátozódik Beregszászra, ez az egész Kárpátaljára érvényes.

Ki tudja, talán száz, de lehet hogy "csak" nyolcvan esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ódon falak között újból palotást táncoljanak. Mert a hagyományokhoz híven a mostani gólyabál is ezzel kezdődött. Znick Edit, a KMTF hallgatói önkormányzarának elnöke ünnepi köszöntőjében egy régi bölcs mondását idézte: "Tanuljatok, mintha örökké élnétek, és úgy éljetek, mintha holnap meg kellene halnotok." Dr. Orosz Ildikó, a főiskola elnöke beszédében kiemelte: az évenként egyre gyarapodó gólyák száma - az első ilyen bálon 22-en, míg a mostanin 62-en tették le az esküt - is jelzi a kárpátaljai magyarság szellemi gyarapodását. Orosz Ildikó azt kívánta, hogy a mostani nemzedék sikerrel vegye az akadályokat, hogy tevékeny részt tudjon vállalni szülőföldje felvirágoztatásában. Ezután az elsős diákok bemutatkozása következett. Vidám, a főiskolai élet mindennapjait bemutató jelenetek, a diákélet jellemzésére átírt dalok követték egymást, bizonyítván, hogy az elsősök körében sok a humort értő és kedvelő fiatal. Aztán eskütételre sorakoztak fel a gólyák, majd nemsokára elkezdődött a tánc és tartott a mulatság hajnalig.

 -eszenyi-  

 

 

Ismét segít az Egymásért Alapítvány
Tágasabb óvodát, modern rendelőt

A kádár-dinasztiákról és neves hordókészítőkről híres Salánk egykori büszkesége, a több száz embert foglalkoztató göngyöleggyár még a kilencvenes évek elején bezárta kapuit.

- Arra gondoltunk, ha újraindítani saját erőből nem is tudjuk a fafeldolgozásra szakosodott üzemet, akkor legalább a szép, tágas, kétszintes irodaépületet megpróbáljuk hasznosítani - tájékoztat a falu képviselőtestületének terveiről Pénzes Elemér polgármester. - A községnek ugyanis igen nagy szüksége van egy modern orvosi rendelőre, és egy tágas óvodára. Az utóbbiról szólva: jelenleg körülbelül harminc óvodáskorú gyermeket helyszűke nem tud az intézmény fogadni. A járási tanács beleegyezését megkapruk, az épület a község használaába került át. A felújítás során itt kap majd helyet egy orvosi szolgálati alkás.

- Hogyan tovább?

- Újból felvettük a kapcsolatot az Egymásélrt Alapítvány képviselőivel, az Érden élő Várföldi Tamással, s rajta keresztül a Németországban élő Gerti Macharttal és társaival, hogy ha lehet, segítsenek.

- Hogyhogy újból?

- Ezeket a nagyszerű embereket a salánkiak többsége jól ismeri. Nyugodtan nevezhetem őket a falu jótevőinek. Néhány éve az ő segítségükkel hathatós anyagi támogatásukkal épült fel a község új iskolája, ahol igen kellemes európai környezetben és kényelemben tanulhatnak gyermekeink. Várföldi Tamás azóta már járt itt, megismerkedett elképzeléseinkkel, s támogatásáról biztosított bennünket. Megígérte, hogy az Alapítvány tagjaival karöltve összegyűjtik a felújításhoz szükséges pénz túlnyomó részét. Ha minden a tervek szerint halad, akkor jövő ilyenkorra Salánk egyszerre több új létesítménnyel lesz gazdagabb.

 Szabó Gáspár 

 

 

Gazdabolt Jánosiban
Ahol a bizalomra építenek

Joggal vélhették úgy a jánosi gazdabolt megálmodói és létrehozói, hogy a helyi egyéni gazdálkodók és farmerek körében nagy keresletnek örvendenek majd az üzletben kapható mezőgazdasági felszerelések, szaporítóanyagok és vegyszerek. Hisz a korszerű földművelés és állattartás igencsak eszközigényes. A kereskedelmi egység - mely nevét és profilját tekintve egyedülálló Beregvidéken - a múlt év májusában kezdte meg működését.

- A tavalyi tapasztalatokból okulva először azoknak a földműveseknek a megrendelését igyekszünk teljesíteni, akiknek szándékukban áll az ősziekkel bevetett táblák fejtrágyázása - fogad Máté Erika elárusító. - Ezzel párhuzamosan számba vesszük, hogy a környéken mennyi gyomirtószerre lesz szükség (szintén az ősziekre). S hogy az itteni gazdák a forgalomban levő szerek közül melyiket részesítik előnyben. A megkeresésekből és a megrendelésekből kitűnik, hogy a vevők irántunk való bizalma töretlen: tisztában vannak azzal, hogy nálunk csak eredeti, gyári csomagolású, minősítő bizonylattal ellátott vegyszerek kerülnek forgalomba. Az itt árusításra kerülő vetőmagvak szintén rendelkeznek garancialevéllel. Jelszavunk, fő a bizalom.

- Uzlet- es arpolitika...

- Mivel mint mondottuk, nálunk csak eredeti gyári termékek kaphatók, árainkkal nem mehetünk a piaci árak alá. Ezek a középmezőnybe sorolhatók. Amúgy pedig a legtöbbet az mondja el üzletpolitikánkról, ha elárulom: többnyire igen alacsony. 12-15 %-os árréssel dolgozunk.

- Kerti szerszámok, virágládák, itatók, locsolocsovek, vetomagvak, talajtapok, vegyszerek...

- Valóban, nálunk szinte minden a falusi háztartásokban, a gazdálkodáshoz szükséges kellék kapható. És nem csupán a gazdákra, hanem a gazdaasszonyokra is gondoltunk: ételhordókon, sajtáron át mindenféle tisztítószer megtalálható nálunk. Faluhelyen általában tavasszal frissítik fel a házat, újítják fel annak környékét. Igyekszünk, hogy a különböző festékekből mindig bőséges legyen a kínálat.

- Bizonyára érdekli olvasóink többségét: hol a garancia arra, hogy az itt kapható vegyszerek és vetőmagvak eredetiek?

- Néhány évvel ezelőtt az ukrán fővárosban megtelepedtek a multinacionális vegyszergyártó és vetőmagtermeltető cégek. Ezek azóta az egész országban kiépítették képviselő-hálózatukat. Velük léptünk mi munkakapcsolatba - veszi át a szót Varga András, a bolt tulajdonosa. A boltunkban kapható holland vetőmagvak - gyártója a világhírű Novartis Seeds cég - az Antaria kereskedelmi hálózatán keresztül jutnak el hozzánk. Igen sokat segített és segít a Rajsz vezetőmag- és műtrágyaforgalmazó munkácsi kirendeltsége. Ez a cég egyben a garanciát is jelenti az itt árúsított termékek számára.

- Az üzlet forgalmán érződik, hogy itt a tavasz?

- A műtrágya és az ősziek gyomirtózására alkalmas vegyszerek iránt már hetek óta nagy az érdeklődés. Az utóbbi napokban pedig igen sok háziasszony vásárolt hidegtűrő korai zöldségmagvakat. A listát a zöldborsó, a fejes saláta és a hónapos retek vezeti, ám emellett többen vetettek már egy-egy ágyás petrezselymet, sárgarépát. Ahogy hallom, néhányan a korai karalábé vetésével kísérleteznek. Több zsákkal fogyott már el a Kollet (korai fajtájú) vetőburgonyából is. A krumpli egyelőre nem került kiültetésre: előcsíráztatásuk ezekben a hetekben megtörténik.

- Ha végérvényesen beköszönt a kikelet...

- Akkor - ezt tapasztaltuk tavaly is - ugrásszerűen megnő a vetőmagvak forgalma. A holland és a Magyarországról behozott szaporítóanyagok ára tasakonként 1,80-2,30 hrivnya. Megfizethető ár, garantált minőség, így aztán a legtöbb környékbeli háziasszony lemondott arról, hogy zöldséges kertjében egyedül termelje meg a vetőmagot. Egy másik tendencia, amelynek én személy szerint külön örülök, az a következő: tavasztól kezdődően egyre több falusi portát lepik el a virágok. Az erkélyen, a tornácon, a kocsifeljárónál, a kiskertben mindenütt ott pompáznak. Hogy virágaink egész nyáron üdék és dúsak legyenek, ahhoz megfelelően kiképzett virágládák és jó virágföld szükséges. A környékbeliek tudják, hogy nálunk mindez megvásárolható. S egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel.

 Eszenyi Gábor 

 

 

>>
A Zrínyi Matematikaverseny eredményhirdetésén

Mint arról hírt adtunk, idén közel ötszáz kárpátaljai iskolás nevezett be a Zrínyi Ilona Matematikaverseny megyei fordulójára. Az elmúlt héten megérkeztek Kecskemétről az eredmények, s a szervezők március 14-én a Beregszászi Magyar Gimnáziumba eredményhirdetésre hívták meg az első hat helyen végzett iskolásokat. A legsikeresebb tanulókat a szervezők - KMPSZ - nevében dr. Orosz Ildikó elnökasszony, Szabó Árpád, a gimnázium igazgatója, Balázsi Borbála, a verseny kárpátaljai lebonyolítója köszöntötte. Mint megtudtuk, idén először nem szakadt meg a verseny a nyolcadikosokkal, hisz Ungváron Kulin Judit szervezésével a 9-10-11-12. osztályos diákok számára megszervezték a Gordiusz matematikaversenyt.

Nézzük hát az eredményt. Ezúttal csak az első helyezettek neveit soroljuk fel a 3. osztályosoktól kezdve a 12. osztályosokig: Ács Sándor (Beregújfalu), Bárdos Dávid (Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola), Nyiscsák András (Beregszászi Magyar Gimnázium), Foltin András (Ungvári Dayka Gábor Középiskola), Vidnyánszky Zoltán (BMG), Popovics Margit (BMG), Molnár Csaba (BMG), Márkus Ferenc (BMG), Balog József (Mezőkaszony), Gerevics János (BMG). Csapatversenyben első helyen végzett (az osztályok szintén emelkedő sorrendben) a Bátyui Középiskola, a Nagydobronyi Középiskola, a Derceni Középiskola, a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola, a Beregszászi Magyar Gimnázium, az Ungvári Dayka Gábor Középiskola, a BMG és a 8. osztályosok között is a BMG. A március 27-29. között Kecskeméten sorra kerülő döntőn a négy legjobb eredményt elért tanuló képviseli Kárpátalját: Bárdos Dávid, Foltin András, Vidnyánszky Zoltán és Popovics Margit.

Mint az eredményhirdetésen is jelen lévő Neubauer Ferenc (Munkács) matematikatanártól és Balázsi Borbálától megtudtuk, a napokban a Sepsziszentgyörgyön 11. alkalommal megrendezésre kerülő régiók közötti Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen vesznek részt egy népes csapattal. Ide a Munkácson megrendezett Bolyai Matematikaverseny eredményei alapján válogatták a versenyzőket. Mire lapunk megjelenik, már ifjú matematikusaink meg is érkeznek, reméljük szép eredményekkel.

 Kme 

 

 

>>
Megemlékezés Badalóban

Minden túlzás nélkül állítható, hogy az utóbbi évek legszínvonalasabb március 15-i megemlékezést tartották Badalóban, ahol - a hagyományoknak megfelelően - az ünnepi istentiszteletet követően a templom falán lévő Petőfi-emléktábla előtt gyülekeztek az emberek.

A Himnusz eléneklése után Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Nagy Endre polgármester beszélt arról, hogy milyen jelentőséggel bír a Tisza-parti település számára 1848 emléke.

Barta Ferenc, a KMKSZ beregszászi járási alapszerveze-tének alelnöke a forradalom szelleméről, annak történelmi jelentőségéről szólt.

Erdei Károly, a járási tanács alelnöke beszédében azt emelte ki, hogy annak idején a márciusi ifjak nem hősök akartak lenni, később mégis ők lettek a történelem meghatározó egyéniségei.

A szabadságharc eszméjéről, annak történelmi távlatairól beszélt felszólalásában Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke is, aki szót ejtett a közelgő parlamenti választások fontosságáról is.

A beszédek elhangzása után a helyi általános iskola tanulói és a helyi dalárda előadásában hangoztak el korabeli versek és dalok, majd a Szózat eléneklésével és a Petőfi emléktábla megkoszorúzásával zárult az ünnepi megemlékezés.

 (jakab)